Hát, nem tudtátok, mire vállalkoztatok, amikor ajánlottátok, hogy írjak valami személyeset. Oké, oké, örömmel. Az utóbbi időben úgyis történt egy pár dolog.. Konkrétan sikerült magam mellől pár hét alatt nyolc fiút elkergetni -többek között a barátomat is. Az a nagy büdös helyzet, hogy igen, szeretném elmesélni mindet, de ígérem, néhány egészen rövidke lesz. A sztorit talán a pasimmal kezdeném. Ah, úgy utálom ezt a szót. Barátommal, na. Még anno az osztálytáborban, legutolsó nap jöttünk össze, olyan idillinek tűnt az egész, azt hittem, szép lesz meg minden. Dehát persze, a tábori "szerelmek", hogyne. Végig se gondoltam magamban az egészet, hogy nekem tetszik-e ő egyáltalán. Utólag rájöttem, hogy csak egy régi vágyat akartam beteljesíteni azzal, hogy összejöttünk, mert nekem évekkel ezelőtt tetszett. Volt 3 (ja, kereken három) randink 2,5 hónap alatt, holott 10 percre lakik tőlem. Teljesen távolságtartó volt velem, holott mondogatták mások nekem, hogy huu, mennyire szeret, meg jajj. Aha. Nem is tudom, lehet, hog régimódi vagyok, de még csak fel sem ajánlotta, hogy beszáll a mozijegyembe, vagyhogy a 350 forintos kajámat kifizeti. (De most tényleg, vagy csak én várok el sokat?) Az meg pro-érv, hogy rávett, hogy biciklizzek vele, és tönkrement a biciklim, tolni se lehetett, és kilométereken keresztül felemelve cipelte azt. Mikor aztán sikerült magamnak beismerni, hogy kibaszottul nem érzek semmit, felkészültem egy kis szöveggel, hogy nem szeretném folytatni, be is időzítettem az utolsó hév-megállóra (épp szálltam volna le), de előbb végeztem, megbeszéltük, és kínos fél perc következett. Na mindegy, túl vagyok rajta, és büszke voltam magamra, hogy legalább nem húztam tovább. Az egészhez még az is hozzájátszott, hogy a szakítás előtt egy héttel kb. a balatonparton egy fiúval találkoztam, akivel felmentünk egy kilátóba este, csillagokat néztünk, meg ilyen nyálas dolgok. Vele másodjára is találkoztam, mondhatni összejöttünk. Elképesztően okos. És nem túlzok, ha azt mondom, hogy ő a legokosabb, akit ismerek, a kémiatanárnőnk semmi hozzáképest, pedig csak 18. Pár napja szórakozott velem, hogy kér indokokat, hogy miért is kellene időt fektetnie abba, hogy találkozzon velem. És én meg tényleg azt hittem, hogy komolyan mondja, és kiakadtam, és mondtam, hogy hagyjuk. Beismerte, hogy csak viccel, de ha kiakadok ilyeneken, akkor tényleg ennyi... Sajnálom is meg nem is, de barátot se akarok suliidőbe, szóval nem jött volna össze. A harmadik fiúval az egész csak a Facebookon zajlott. Egyetlenegy közös ismerősünk volt, és rám írt. Beszélgettünk, beszélgettünk, egy hét alatt lett vagy 2000 üzink, baromira tetszett, hogy éppen eléggé volt rámenős, de ugyanakkor udvarias is, meg be kell vallani helyes is volt. Nagyon. Ami miatt "vége lett", hogy ő sorra küldte a sziveket, én meg nem nagyon akartam, mert még megvolt a barátom. Úgy volt, hogy találkozunk is, de neki nem ttszett, hogy egy picit se viszonzom az érzelmeit, így lemondta a találkát. Persze ask.fm-en lecsicskázott a semmiért. Na ja, az ask.fm...gratulálok. Másnap a barátja rámírt, hogy beszélgethetnénk, mert hogy én milyen aranyos vagyok, azt mondta az előbb említett fiú. Ahaa, aranyos. Meg csicska, mi?:D Azóta néha beszélünk, néha nem. Minden egyes alkalommal megkérdezi,  hogy van-e esélye, én meg minden egyes alkalommal megismétlem, hogy nincs. Csak azt nem értem, hogy még nem is találkoztunk, hogy leeht az ember úgy szerelmes, hogy még csak nem is látta az illetőt. Nekem ez totál nonszensz. Aztán még szintén a balatonparton volt, (egyetlenegy kurva napot voltam Balatonon, ráadásul családostul) hogy 2 (tulajdonképpen egy) fiú bulizni hívott, meg piálni. Nekem meg persze vissza kellett utasítanom, mert mentünk haza, plusz anya úgyse akart volna elengedni egyetemistákkal iszogatni. Mondjuk megértem. Szintén azon a héten volt, hogy a Quimby-koncert közben egy másik csávó be akart engem mutatni a barátjának, velük beszélgettem egy picit, (szigorúan picit, mert a Quimby 1000x jobban érdekelt) puszit szeretett volna, de visszautasítottam. Facebookon azóta is az ismerősöm, és valahogy rossz nézegetni a Franciaországban készült Cabrios, boros képeit, pedig egyáltalán nem vagyok  pénzéhes kurva, csak na... Ha jól számolom, eddig 6-ot el is meséltem. A másik kettőt egybe, gyorsan, ígérem, rövid leszek. Egy barátnőmmel bowlingoztam, amikor a pincérnő hozott ki nekünk két italt. Csodálkoztunk, hogy nem is kértünk, meg semmi, de mondja, hogy a két fiú rendelte ki nekünk a mangódzsúzt. Miután megtudták, hogy barátőmnek kapcsolata van, mindkettő nálam próbálkozott, ésbár messziről normálisnak tűntek, de végig a lányosztálytársaikat szidták, hogy milyen csúnyák. Kell ez nekem? Nem. Rázz le egy (ezesetben 2) fiút level22345: ne írj vissza Facen. Igazán hard-ötlet, mondhatom. Hát ezek voltak az én kis sztorijaim. És lehet, hogy hülyén hangzik, de most idén tényleg tanulni fogok, legalábbis megpróbálok. 15 évesen minek is kell egyáltalán barát... Höhö, kellett nektek személyeset ajánlani, mert magamról aztán tudok írni. Sokat. Csak érdekelni nem érdekel senkit rajtam kívül szerintem. Wah, és baromira remélem, hogy semmi ismerős nem olvassa az oldalam, mert ezek eléggé személyesek.(szia, Gréta :D )