Ez a két szett szerintem katasztrofális. Egy picit talán csalódtam is a Bershkában, mert nem ezt szoktam meg tőlük. Erősen emlékeztetnek egy hajléktalan "outfitjére". Az ölöztetőt meg legszívesebben a.) kirúgnám, de előtte belerúgnék b.) belültetném egy normális divatbemuta- tóra, hogy azért lássa, mi a szitu. Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de azért ez a két szett engem azért rendesen megijesztett. Titeket nem? 

Oké, így a pasikról szóló bejegyzés után furán mutat egy ilyen, de hát most na. 

1. Phineas és Ferb. Először is, Phineas nevét a mai napig nem tudom leírni, pedig nem vagyok analfabéta. Ez az egyetlen sorozat, amiben imádom, hogy a szereplők kibaszott furcsák, és kis túlzással semmi új sincs a részekben. Mindegyik gondolatmenete a következő: Anya elmegy - "Ferb, megvan, mint fogunk ma csinálni" - "hé hova tűnt Kerry?". Ez után Candice érdeklődik, mit csinálnak, megpróbálja leleplezni őket. Közbe Kerry Monogrammnál, majd megy Doofenshmirtzhez, és Kerry nyer, szerencsétlen Doof. meg megszívja. A másik szálon közbe Ferbék anyukája majdnem(és mindig majdnem) meglátja, hogy mit csináltak, mert valami eltüntette/láthatlanná tette/felküldte a Holdra/elvitték a hódok...stb És huu, Candice nem hisz a szemének, és anya sütit kínál. Ennyi. Ó, és tényleg, néha van egy Candice-Jeremy szál is. Az egészben talán a humorossága volt az, ami megfogott, valami oltári... És hogy az írók hogy a jó életbe tudnak olyan szerkentyűket kitalálni, akiket csinálnak Phineasék. Ésés annyi lehetetlen dolog van a sorozatban, hogy már élvezhető az egész. A karakterek minden egyes részben tök előreláthatóan cselekednek, Ferb nem beszél, Kerry meg szintén mindig megveri szegény Doofenshmirtzet. Apropó, Doof. Én annyira de annyira tudom néha sajnálni őt. De tényleg. Cuki-nem ciki, a mai napig úgy, de úgy tudok neki örülni, ha végre sikerül neki valami "gonoszság". 
2. Miután kinyálaztam magam a Phineas&Ferbön, a Született kémekkel folytatnám. Emlékszem, 5-6 éves lettem, amikor megismertem a sorozatot. Minden nap 17:30-kor ment a Jetixen, és olyan szinten izgalommal ültem le a tévé elé ,hogy csak na. Az oviban mindig eljátszottuk, hogy mi vagyok a lányok a Totally Spiesból. Sam akartam lenni, de valaki mindig elhoppolta előlem. Erre a sorozatra se tudom azt mondani, hogy különösebben variábilis(szinonimaszótár.hu-rulez jee). Minden alkalommal leesnek Jerryhez, kütyüket kapnak. Ahh azokért a kütyükért ölni tudtam volna. És hogyha valaki 7évvel ezelőtt megkérdezte volna tőlem, hogy mi akarok lenni, igen, a szuperkémet mondtam volna. Mind az összes Totally Spies DVD megvan nekem, sőt még könyvek is vannak a filmről. Egy barátnőmmel pár hónapja éjjel 3-kor megnéztük az összes részt a DVD-ken, ésbár eszméletlen jó volt nosztalgiázni, azért megbeszéltük, hogy ez a kettőnk titka marad.
Neked is van kedvenc mesesorozatod, amiért még mindig élsz-halsz?

Hát, nem tudtátok, mire vállalkoztatok, amikor ajánlottátok, hogy írjak valami személyeset. Oké, oké, örömmel. Az utóbbi időben úgyis történt egy pár dolog.. Konkrétan sikerült magam mellől pár hét alatt nyolc fiút elkergetni -többek között a barátomat is. Az a nagy büdös helyzet, hogy igen, szeretném elmesélni mindet, de ígérem, néhány egészen rövidke lesz. A sztorit talán a pasimmal kezdeném. Ah, úgy utálom ezt a szót. Barátommal, na. Még anno az osztálytáborban, legutolsó nap jöttünk össze, olyan idillinek tűnt az egész, azt hittem, szép lesz meg minden. Dehát persze, a tábori "szerelmek", hogyne. Végig se gondoltam magamban az egészet, hogy nekem tetszik-e ő egyáltalán. Utólag rájöttem, hogy csak egy régi vágyat akartam beteljesíteni azzal, hogy összejöttünk, mert nekem évekkel ezelőtt tetszett. Volt 3 (ja, kereken három) randink 2,5 hónap alatt, holott 10 percre lakik tőlem. Teljesen távolságtartó volt velem, holott mondogatták mások nekem, hogy huu, mennyire szeret, meg jajj. Aha. Nem is tudom, lehet, hog régimódi vagyok, de még csak fel sem ajánlotta, hogy beszáll a mozijegyembe, vagyhogy a 350 forintos kajámat kifizeti. (De most tényleg, vagy csak én várok el sokat?) Az meg pro-érv, hogy rávett, hogy biciklizzek vele, és tönkrement a biciklim, tolni se lehetett, és kilométereken keresztül felemelve cipelte azt. Mikor aztán sikerült magamnak beismerni, hogy kibaszottul nem érzek semmit, felkészültem egy kis szöveggel, hogy nem szeretném folytatni, be is időzítettem az utolsó hév-megállóra (épp szálltam volna le), de előbb végeztem, megbeszéltük, és kínos fél perc következett. Na mindegy, túl vagyok rajta, és büszke voltam magamra, hogy legalább nem húztam tovább. Az egészhez még az is hozzájátszott, hogy a szakítás előtt egy héttel kb. a balatonparton egy fiúval találkoztam, akivel felmentünk egy kilátóba este, csillagokat néztünk, meg ilyen nyálas dolgok. Vele másodjára is találkoztam, mondhatni összejöttünk. Elképesztően okos. És nem túlzok, ha azt mondom, hogy ő a legokosabb, akit ismerek, a kémiatanárnőnk semmi hozzáképest, pedig csak 18. Pár napja szórakozott velem, hogy kér indokokat, hogy miért is kellene időt fektetnie abba, hogy találkozzon velem. És én meg tényleg azt hittem, hogy komolyan mondja, és kiakadtam, és mondtam, hogy hagyjuk. Beismerte, hogy csak viccel, de ha kiakadok ilyeneken, akkor tényleg ennyi... Sajnálom is meg nem is, de barátot se akarok suliidőbe, szóval nem jött volna össze. A harmadik fiúval az egész csak a Facebookon zajlott. Egyetlenegy közös ismerősünk volt, és rám írt. Beszélgettünk, beszélgettünk, egy hét alatt lett vagy 2000 üzink, baromira tetszett, hogy éppen eléggé volt rámenős, de ugyanakkor udvarias is, meg be kell vallani helyes is volt. Nagyon. Ami miatt "vége lett", hogy ő sorra küldte a sziveket, én meg nem nagyon akartam, mert még megvolt a barátom. Úgy volt, hogy találkozunk is, de neki nem ttszett, hogy egy picit se viszonzom az érzelmeit, így lemondta a találkát. Persze ask.fm-en lecsicskázott a semmiért. Na ja, az ask.fm...gratulálok. Másnap a barátja rámírt, hogy beszélgethetnénk, mert hogy én milyen aranyos vagyok, azt mondta az előbb említett fiú. Ahaa, aranyos. Meg csicska, mi?:D Azóta néha beszélünk, néha nem. Minden egyes alkalommal megkérdezi,  hogy van-e esélye, én meg minden egyes alkalommal megismétlem, hogy nincs. Csak azt nem értem, hogy még nem is találkoztunk, hogy leeht az ember úgy szerelmes, hogy még csak nem is látta az illetőt. Nekem ez totál nonszensz. Aztán még szintén a balatonparton volt, (egyetlenegy kurva napot voltam Balatonon, ráadásul családostul) hogy 2 (tulajdonképpen egy) fiú bulizni hívott, meg piálni. Nekem meg persze vissza kellett utasítanom, mert mentünk haza, plusz anya úgyse akart volna elengedni egyetemistákkal iszogatni. Mondjuk megértem. Szintén azon a héten volt, hogy a Quimby-koncert közben egy másik csávó be akart engem mutatni a barátjának, velük beszélgettem egy picit, (szigorúan picit, mert a Quimby 1000x jobban érdekelt) puszit szeretett volna, de visszautasítottam. Facebookon azóta is az ismerősöm, és valahogy rossz nézegetni a Franciaországban készült Cabrios, boros képeit, pedig egyáltalán nem vagyok  pénzéhes kurva, csak na... Ha jól számolom, eddig 6-ot el is meséltem. A másik kettőt egybe, gyorsan, ígérem, rövid leszek. Egy barátnőmmel bowlingoztam, amikor a pincérnő hozott ki nekünk két italt. Csodálkoztunk, hogy nem is kértünk, meg semmi, de mondja, hogy a két fiú rendelte ki nekünk a mangódzsúzt. Miután megtudták, hogy barátőmnek kapcsolata van, mindkettő nálam próbálkozott, ésbár messziről normálisnak tűntek, de végig a lányosztálytársaikat szidták, hogy milyen csúnyák. Kell ez nekem? Nem. Rázz le egy (ezesetben 2) fiút level22345: ne írj vissza Facen. Igazán hard-ötlet, mondhatom. Hát ezek voltak az én kis sztorijaim. És lehet, hogy hülyén hangzik, de most idén tényleg tanulni fogok, legalábbis megpróbálok. 15 évesen minek is kell egyáltalán barát... Höhö, kellett nektek személyeset ajánlani, mert magamról aztán tudok írni. Sokat. Csak érdekelni nem érdekel senkit rajtam kívül szerintem. Wah, és baromira remélem, hogy semmi ismerős nem olvassa az oldalam, mert ezek eléggé személyesek.(szia, Gréta :D )

Jajj, istenem, már megint beígértem, hogy lesz cikk, de semmi. Tényleg. Nincs semmi ötletem, miről írjak, vagy hogy mi érdekel bárkit is. Pedig én olyan szívesen írnék, másnem a magam szórakoztatására, de mostanában nem megy. Ahh, olyan olyan jó lenne, ha írnátok valamit, amiről szívesen olvasnátok. Akármi. Zárni meg abszolút nem akarok, mert imádom a lapot. Jó az túlzás, hogy imádom, de értitek, ki vagyok vele békülve na.. Most megyek, holnap leszek, másnem valami ajánlófélével jövök. Addigis legyetek jók rosszak. Puszi.

Mapplethorpe 1946-ban született New Yorkban. Rajzot, festészetet, és szobrászatot tanult. Többnyire fekete-fehér képeket képeket készített. Legtöbb képébe bele lehet látni egyfajta perverziót, erotikát. Fényképei között számtalan virágcsendélet, portré és férfiakt van. Képeiben a tökéletességet, klasszikusságot ábrázolta. Kedvelte az éjszakai életet, a New York-i szado-mazo klubok világát. A hetvenes években Andy Warhol Interview című magazinjának munkatársa lett. Első komolyabb kiállítására 1977-ben került sor, képei erős felháborodást okoztak. Patti Smith énekesővel való kapcsolata után nyíltan felvállalta homoszexualitását, de az énekesnő haláláig a támogatója maradt. A fényképész 1989-ben AIDS-ben hunyt el. Felvételeit halála után is számtalan ismert helyen kiállították. Köztük a budapesti Ludwig kortárs múzeumban. Ott láttam tavaly én is a kiállítását, és lenyűgöztek a fotói. Egy kis ízelítő a képeiből Nektek mi a véleményetek róla?

Na, remélem, senki sem érti félre a bejegyzést. Az egész csupán egy görbe tükör a társadalomról, semmi több. De remélem, a tükörben senki sem látja ilyennek magát. Először is szükséged lesz néhány szupergiga nagy push up melltartóra. Olyanra, mi legalább 3 mérettel megnagyobbítja a melleid. Ezt a melltartót/melltartókat kizárólag extra kivágású felsőkkel viseld. Oké, ha ez megvan, az arcodon is igazítunk. Szemölöködet borotváld le teljesen, és menj el a sarki tetoválóba, ahol csinálnak neked a homlokod közepére, a szemedtől 8 centire egy tetovált szemöldököt, mindenki azt fogja hinni, hogy csodálkozol, olyan magasan lesz, de ne aggódj, a legtöbb kurvának ilyen. Hatalmas előny, hogy ezt nem kell majd szedned. Így időt takarítasz meg, és még többet tudsz pasizni. A szemöldököd már nagyon szexi, egy picit lejjebb, a szemeddel folytatnánk. Ehhez mindenféle színű szemhéjpúderre lesz szükséged. Az egész tök egyszerű: mindig más színűvel kell kifestened a szemhéjadat, mint amilyen színű a ruhád. Az arcodon még annyit, hogy a szád se  felejtsd el körberajzolni egy szájtussal, persze teljesen más színűvel. Perfect, most már a pofid gyönyörű. A hajadról csak annyit, hogy fesd feketére, bele néhány szőke melírcsíkot készíttess. Apropó, bónuszként pirszingeket is tehetsz a szád fölé. A tökéletes hatást óriási karikafülbevalókkal érheted el, lehetőleg aranyszínűt válassz a piacon. Na már tényleg készen vagyünk a fejecskéddel. Eztán kell valami menő becenév. Cicus, Béjbike, Csajcee, a lehetőségek tárháza végtelen, válassz kedvedre, ugyanis a Facebookos nevedben is benne lesz. A ruhatáradról is muszáj beszélnünk. Dobj ki mindent, ami normális, és látogass el a piacra. Vegyél meg minden miniruhát, párducmintás cuccot, kockás sálat és a Lújivitton táskát semmiképp se felejtsd el! Ha még nem tudod, mit, mivel kombinálj, tarts velem, segítek. A legelső napre egy trendi szettet állítottam össze. Egy 20 centis platformos magassarkút kombináltam össze neked egy miniruhával, ami úgy a segged közepééig ér, és rikító pink szinű. Na, ugye hogy tetszik? Még egyet mutatok neked, és már szerintem érteni is fogod a ribancos öltöködést. Egy flitteres hasmutogatós felsőt vegyél fel egy fehér, kivágott leggingssel. Most ezekről a szettekról nyomj fel azonnal 10-10 képet a Facebookra, a csücsörítést ne hagyd ki, és máris lesz egy csomó rajongód. A rajongóidból jöjj össze Gazsikával, aki csak kétszer annyi idős, mint te. Ne aggódj, ez még beelfér, de úgy is rád hagyja a traktorját, ha meghal. Légy mellé flegma, járj minden este bulizni, hetente szoláriumba, bukj meg legalább kétszer, és legyél síkhülye. Látod, ennyi az egész, nem kell hozzá semmi varázslat, máris kurva vagy. Pacsi.

Anno a suliban minden csapatnak kellett valami témát választani, mi a graffitit választottuk, és készítettünk egy interjút egy graffitissel, azokból a kérdésekból, melyeket mi találtunk ki. Ha pestiek vagytok, talán emlékeztek a Filatorigátnál levő Steve Jobs graffitire, na, azt is az övé. Most ott a Palvin Barbiról készült csoda díszeleg. Ismerjétek meg Takert, aki nem azokat, a szokásos firkákat készíti, hanem gyönyörű festényeket csinál.

MIért kezdtél graffitizni?
11 éve, 14-15 évesen kezdtem foglalkozni a graffitivel, mindig is szerettem rajzolni, és ahogy felfedeztem a graffiti világát, egyértelműnek tűnt számomra, hogy ezzel kell foglalkoznom, és hogy nemcsak egy fellángolásról van szó, hosszútávon is ezt szeretném csinálni, és minél többet fejlődni benne.

Mi inspirál?
Változó, hogy mi inspirál, a fotorealisztikus stílust pl egy német graffitis csoport, a Maclaim miatt kezdtem el, akkoriban ők voltak az első számú fotorealisztikus graffitis csoportnak kikiáltva, ma már boldog-boldogtalan ilyesmiket fest, bár szerencsére Magyarországon rajtam kívül nemigen van más. Mostanában felváltva érzem azt, hogy az elkészült mű feletti öröm, vagy hogy a festés folyamata önmagában motivál.

Milyen akadályokba ütköztél a graffitizés során?(Van-e olyan aki leszól miatta?)
Komoly hátrányt sosem szenvedtem a graffiti miatt, sőt, sokkal inkább segítette az életemet minden téren, rengeteg érdekes dolog részese lehettem az évek során. Nagyon ritkán fordul elő olyan, hogy kvázi idegen emberek kizárólag a graffiti kifejezés saját fejükben élő hamis képe miatt elkönyvelnek olyannak, amilyen nem vagyok, de az ilyen emberek véleménye egyébként sem nagyon érdekel.

Van versengés a graffitisek között?
Magyarországon én nem érzékelem azt, hogy kifejezetten versengés lenne, az a kb 100-150 ember, akik tényleg profi szinten foglalkozik az országban graffitivel többé-kevésbé ismerik egymást, ha nem is személyesen, de tudnak a másikról, és elismerik a másik munkáját, sőt, jó esetben örülünk egymás sikereinek még ismeretlenül is.

Milyen témában graffitizel a legszívesebben?
A témáim nagyon változóak, fotó alapján szoktam festeni, szóval mindig kell találnom egy megfelelő fotót a festéseim előtt, ilyenkor valami olyat keresek, ami egyáltalán megfesthető szépen a festékszóró technikai korlátai között, jól nézne ki megfestve, és persze fontos, hogy tetsszen a kép, de annyi mindent festettem már, hogy nincs olyan, amiről úgy érezném, hogy kedvenc téma lenne, egy ideig portrékat festettem, mostanában állatokat, de már ezt is unom, most épp filmes témákon gondolkodom, de ki tudja, mit hoz a jövő...:-)

Ti szeretitek a graffitiket?

Szerintem sokan vagytok úgy a pénzzel, mint én. Ha van, elköltöd. Általában apróságokra, gyorskajára, chipsekre, fagyira. Ah, fagyii. De ha éppen szülinapod volt, vagy találtál egy dugi tízezrest (haha, dugi tízezres, jó vicc...) Tarts a Headshottal, segítek jó áron, olcsóbb ruhákat nézni. 

Une: félek a kutyáktól. Ez van, más a pókoktól fél, én a kutyáktól. Ez az egész nem úgy megy, hogy utálom őket, vagy ilyesmi. Egyszerűen csak rettegek attól ,hogy egy kutya rámugrik, leteper (zoofilok szeme most megcsillant), és belémharap. Persze tudom én, hogy a normális kutyák nem támadnak, ha én nem megyek nekik, de ez egy berögződés nálam. Vidéken kezdődött az egész. Huha, ezután valami óriási sztori kell, hogy jöjjön, de nincs. Nincs sztori, kutya se támadott meg, meg semmi. Csak sok volt vidéken a kóbor, vad kutya, én meg gyakran este, a sötétbe, egyedül mentem az utcán. Nem, a kis pincsi, patkányszerű táskakutyáktól nem félek, de azok is tudnak ám támadni, basszus...
Deux: az iskolaszünet előtti (és a ballagás előtti) 3. napon a sportnapon beleestem egy bányatóba. Hát igen, az egész úgy volt, hogy futni ment az egész felső tagozat a tó köré. Értelemszerűen néhányan csak lesétáltuk az egészet. Utána az osztállyal locsoltuk egymást vízzel. (igen, a retkes tóvízzel) Egy fiúból már kurvára elegem volt, és nekimentem, ő meg picit belerántott a vízbe, de csak annyira, hogy a cipőm átázott. Na innen nem kellett volna folytatni.. Ráugrottam a fiú hátára, és bele akartam lökni teljesen a vízbe. Of course, nem jött össze, mert egy könnyed mozdulattal megfogott, és egy lendítéssel belebaszott a vízbe. A hajam ,a ruhám(a fehér pólóm..) meg mindenem csuromvíz volt. Egyből odajött a kedvenc tesitanárom, és elkezdett velem ordibálni, hogy takarodjak már kifelé:D Szép csendben elvonultam törölközni. Rá 3 percre hallom a hangosbemondóban, hogy "*nevem* várják a stúdiónál". Mennyire örültem neki. A stúdiónál a tanárom várt, aki szidni akart, de csak röhögött. Szidni az igazgatóhelyettes szidott. Az igazgató meg odajött dumálni, meg mondta ,hogy olyan vagyok, mint a felesége: amibe bele tud esni, beleesik. (khm, oké). Majd büntetésbe állítottak a maradék egy órára.
Trois: eredetileg rajzos suliba készültem. Igen, évek óta a Kisképzőbe szerettem volna menni, textilszakra, hogy majd mekkora ruhatervező leszek .Ez elmaradt, mert rájöttem, hogy nem való az nekem. Viszont a suli nyílt napján beszélgettem Sármán Nóri divattervezővel, és rohadt büszke vagyok magamra, hogy egyáltalán hozzá mertem szólalni. 
P.s: 3595Ft-ért meseszép telitalpú cipők leértékelve a Bershkában!